Miért "csendben gyászolók"?
Röviden: mert (már) nem beszélünk róla :) A saját tapasztalatom az, hogy az igen súlyos veszteségeket elszenvedők egy idő után bűntudatot, szégyent éreznek, mert nem tudnak megfelelni az elvárásoknak és ami még rosszabb, elrejtik és eltemetik a fájdalmukat. Őket hívom „csendben gyászolóknak”, akik egy idő után a környezet megnyugtatása és a téma kerülése érdekében kifejlesztenek egy álarcot, kifelé az elvárásoknak megfelelően működnek, viselkednek, teszik a dolgukat, befelé szenvednek és cipelik a gyász terhét éveken, évtizedeken át, olykor halálukig.