Ismerkedjünk meg :)

Csapó Krisztinának hívnak, 58 éves vagyok és egy kis somogyi faluban, Bányán (Bárdudvarnok) élek. Két fiam van két apától – a nagyobbik édesapja egy motorbalesetben halt meg 1998-ban, a kisebbik fiam édesapja – a férjem - 2015-ben halt meg szívleállásban.

Volt az életemben jó néhány komoly veszteség és a szemtanúja voltam annak, hogy milyen következményei vannak az elakadt gyászfolyamatnak, a feldolgozatlan veszteségeknek, annak, ha nem beszélünk arról, aki meghalt, és hogy milyen az, amikor valaki a hátralévő életét mély gyászban tölti vagy konkrétan hónapokon belül belehal a veszteségbe.

Mióta az eszemet tudom, gyógyítani szerettem volna – 3 évesen a babáimat, utána elképzelni se tudtam mást, mint hogy orvos legyek. Nem így alakult. A gyerekeim egészségügyi problémái azonban megoldhatatlan feladatnak bizonyultak a modern orvostudomány számára, úgyhogy alternatívákat kerestem. Tanultam homeopátiát, kineziológiát, Bach-virág terápiát, megismerkedtem a gyógynövényekkel és mindezeket eredményesen használtam – házilag. Nincs róla papírom, csak a több, mint 30 év tapasztalat. Amiről van papírom, az 6 kineziológia tanfolyam, egy 3 éves antropozófus gyógyászati képzés, illetve egy gyászcsoportkísérő-képzés és a hozzá kapcsolódó, A gyász lélektana képzés elvégzése (mindkettő a Napfogyatkozás Egyesület szervezésében). 2021-ben elvégeztem David Kessler Grief Educator Certification képzését, 2022-ben szereztem diplomát a KRE Online mentálhigiénés tanácsadó szakirányú továbbképzésén. Amit a honlapon megosztok, az a saját tapasztalataimon és a tanultakon alapul, és természetesen egy percig sem célom, hogy bárkit lebeszéljek arról, hogy szakemberhez forduljon, vagyis az itt található információk nem helyettesítik a pszichoterápiát, egyszerű tippek, amelyek másnak is segíthetnek, aki magán szeretne segíteni.

Weboldal fejlesztőként és gyászkísérőként dolgozom, egyfajta küldetésemnek tartom az edukációt a gyásszal  és traumával kapcsolatban, hogy a haldoklás, a halál és a gyász ne legyen tabu.

Nagy híve vagyok a szelíd, holisztikus gyógymódoknak, mint például a homeopátia, az antropozófus gyógyászat, a Bach-virág terápia, a gyógynövények, a Recall Healing és az újmedicina, a Hellinger-féle családállítás, a jóga, a meditáció és újabban a mindfulness. A személyiségemből fakadóan nagyon sokat tanultam ezekről autodidaktaként, és laikusként a magam számára, a családomban, baráti körömben rendszeresen alkalmazom a tanultakat kb. 25 éve. 

Hiszek abban, hogy az élet örök, a halál párja nem az élet, hanem a születés és az élet része, ugyanolyan átmenet vagy átalakulás, mint a születés. Akár létezik reinkarnáció, akár nem (én azt gondolom, hogy igen), ez az élet, amit most fizikai testben élünk, egyedi és megismételhetetlen. Hiszek abban is, hogy a szeretet nem ér véget a szeretett személy halálával, és a gyász a szeretet egy olyan formája, amelyet olyasvalaki iránt érzünk, aki fizikailag már nincs közöttünk.

Kedvenc idézet:

"Nem emberi lények vagyunk spirituális tapasztalatokkal. Spirituális lények vagyunk egy emberi tapasztalattal.”

—  Pierre Teilhard de Chardin

Hiszem, hogy minden léleknek joga van eldönteni, hogy mikor távozik és ennek semmi köze ahhoz, hogy mi mit tettünk, vagy mit nem. Ennek a döntésnek a tiszteletben tartása, illetve annak elfogadása, hogy vannak dolgok, amelyeket talán soha nem fogunk megérteni, lényegesen megkönnyíti az életet. Az elménk mindig és végeláthatatlanul keresi az okokat és magyarázatokat – olykor elszabadulhat, de megtanulhatjuk, hogy hogyan szerezzük vissza felette az irányítást és hogyan legyen egy jó szolga ahelyett, hogy uralkodna rajtunk.

Hiszem, hogy a szeretet a megoldás bármely és minden problémára, csak néha elfeledkezünk erről.