De jó is lenne... Az idő múlása önmagában nem old meg semmit. A gyászévnél is írtam, hogy a lélek nem ismeri az időt, csak az elme. Az az élmény megvan, hogy ha várunk valamit, akkor úgy tűnik, mintha állna vagy legalábbis csigalassan haladna, ha viszont belefeledkezünk valamibe, akkor meg mintha repülne?