Évkezdés és újévi fogadalmak gyászolóknak.

... avagy hogyan éljük túl az ünnepeket. Különös tekintettel a karácsonyra...

Október végén-november elején tömegek zarándokolnak a temetőkbe rendbe rakni a sírokat, mécsest gyújtani, emlékezni azokra, akik már nincsenek itt - fizikailag.

A gyásznak tanú kell, hogy ne csak mi emlékezzünk arra, aki már nincs itt, hogy megmutassuk a világnak, hogy szerettünk. A gyászt, amelynek nincs tanúja, egyedül cipeljük.

Van az évnek egy időszaka, amikor a legtöbb embernek egy kicsit összefacsarodik a lelke és megérinti az elmúlás érzése: amikor vége a nyárnak, valami megváltozik. 

... avagy hogyan éljük túl az ünnepeket. Különös tekintettel az évfordulókra - vagy másképpen az "égi születésnapokra". 

Röviden: csak legyél mellette, vele. Hagyd, hogy beszéljen, sírjon, hallgasson. Vásárolj be neki vagy legyen nálad valami nasi, amit együtt majszolhattok el. És tán a legfontosabb, hogy NE vígasztald. Furcsán hangzik? Mindjárt elmondom, hogy miért.

Mit jelent, hogy "régóta"? Fél éve? Egy éve? 5 éve? 10 éve? Úgy tűnik, mintha soha nem lenne vége? Meddig fog még fájni?

Egy halálhír megüt. Nem lehet rá felkészülni, még akkor sem, ha elvileg várható volt. Friss veszteség alatt az első heteket, hónapokat értem, bár ez kitágítható az első évre, mivel ez alatt az idő alatt az "elsők" (első születésnap, első karácsony, első halottak napja) nagyon könnyen visszalök oda, ahonnan elindultunk. 

Az életünk során mindannyiunkat érnek kisebb-nagyobb veszteségek. Bármi vagy bárki, amire/akire birtokos szerkezettel gondolunk ("az én ....m") veszteség "tárgyává" válhat. Olykor magunkból is elveszítünk egy darabot...