"Jól" gyászolni
A gyász ítélkezésmentes zóna (kellene, hogy legyen). Minden gyászoló egyedi és minden gyász egyedi, még egyazon gyászoló esetén is. Nincsenek szabályok. Hogy milyen mély a gyász az általában attól függ, hogy milyen nagynak éli meg a veszteséget a gyászoló, mennyire erős volt a kötődés.
A gyász megítélése külső jegyek alapján (valaki hord-e feketét, sír-e, mennyit beszél róla, mennyire ragaszkodik tárgyakhoz, stb.) csak azokat az elvárásokat tükrözi, amelyeket a külvilág támaszt, illetve amelyek a külvilág számára láthatók. Arról, hogy valakiben mi zajlik és hol tart a saját feldolgozási folyamatában, nem feltétlenül árul el sokat. Lehet, hogy a gyászoló nem felel meg az elvárásoknak, "gyanúsan jól van", hamar megszabadul az elhunyt tárgyaitól, éli tovább az életét - ettől még belül szenvedhet, de az is lehet, hogy ő így gyászol. A másik véglet, amikor valaki nagyon sokat sír, folyamatosan erről beszél, semmit nem lehet elmozdítani a lakásban, ami túlzónak tűnhet. Korai gyász esetén (minimum 1 év) mindez benne van a pakliban.
Gyakran hallom, hogy ha valaki nem sír vagy látszólag éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna, a környezet aggódik érte, hogy "tagadásban van". Lehet, hogy így van, azonban a tagadás az egyik legfontosabb én-védő mechanizmus, ami megakadályozza, hogy a psziché károsodjon. És itt általában nem arról van szó, hogy az illető nem tudja, hogy mi történt, inkább attól, hogy egyszerűen nem áll készen arra, hogy mindezzel szembenézzen. A másik lehetőség az, hogy egyszerűen olyan veleszületett rezilienciával, alkalmazkodási képességgel rendelkezik, hogy hamar alkalmazkodik az "új normálishoz" - minél tisztább volt a kapcsolat, minél kevésbé terhelték megoldatlanságok, annál könnyebb elfogadni, feldolgozni a veszteséget és eljutni oda, hogy több szeretettel, mint fájdalommal hordozzuk valakinek az emlékét.
Ha kétségeid vannak azzal kapcsolatban, hogy "jól" gyászolsz-e, mert a környezeted mást sugall, akkor a környezet aggodalmát hagyd meg az aggódóknak, ez az ő dolguk. Ha azért vannak kétségeid, mert Te is megtanultad, hogy hogyan kell(ene) gyászolni, akkor beszélj valakivel erről (ne egy "megmondó" emberrel), vagy keress fel egy szakembert.
Az élményeink, a tapasztalataink egymásra épülnek - különösen nagy veszteségek esetén sokszor kell egy következő, látszólag sokkal kisebb veszteség ahhoz, hogy egy korábbi gyász feldolgozása egy újabb szintre lépjen. Ezt nem lehet "elrontani", nincs olyan, hogy valaki "rosszul" gyászol vagy nem gyászol. Folyamatosan változunk, és ezzel a változással a megértés újabb és újabb szintjeire lépünk. Amikor itt az ideje, megtörténnek a dolgok.
Ha úgy érzed, elakadtál, kérj segítséget, nem kell egyedül küzdeni ezzel. Ha úgy érzed, hogy a környezetedben egy gyászoló bajban van, beszélj egy szakemberrel (gyásztanácsadóval, pszichológussal), aki nagy valószínűséggel el tudja dönteni, hogy a "tünetek" alapján szükség van-e beavatkozásra és ha igen, akkor milyenre, illetve segíthet abban, hogy a gyászolóval kapcsolatos szorongásaidat oldja. Vannak nagyon nehéz esetek, amelyek tényleg szakembert igényelnek. Amit egy "civil" meg tud tenni, az egy támogató jelenlét és az odafigyelés.
