A gyászév

A "gyászév" kifejezés azt sugallja, hogy egy évig kell gyászolni. Ezzel szemben a gyász a lélek folyamata, a lélek pedig nem ismeri az időt.

Az eredeti koncepció mögött valószínűleg az volt, hogy egy év alatt a gyászoló végigéli az "elsőket" (első születésnap, első karácsony, stb.) a szeretett személy nélkül, ebben az időszakban ott vannak mellette a közösség tagjai és átsegítik a különleges alkalmak nehézségein. Olvastam valahol, hogy ma még ennél is kevesebbet szavaznak meg a gyászolóknak, a "normál" gyászfolyamatot a pszichológia 6-12 hónapra teszi. Ami ennél hosszabb, az már elhúzódó vagy komplikált gyász. 

A valóságban ahogy nincs két egy forma ember, nincs két egy forma gyász sem, még egyazon gyászolónál sem. A gyász idejét nem annyira a naptár határozza meg, hanem a kapcsolat, amely a gyászolót a halotthoz fűzte, illetve az, hogy "gyárilag" mennyire tud alkalmazkodni megváltozott körülményekhez, és persze még ezer más körülmény. Traumatikus haláleseteknél jóval több időre lehet szükség, és sokat segíthet segítő vagy terapeuta bevonása. 

A gyász időtartamára vonatkozó minden elvárást nehezítő körülménynek tartok, mivel azt az érzést kelti a gyászolóban, hogy valamit nem csinál jó, esetleg szégyent érezhet, mert "még nincs túl rajta", és könnyen elszigetelődhet, magára maradhat a gyászával. El lehet akadni, ebben az esetben azonban nem a noszogatás és az elvárások segítenek, hanem a támogatás.